Csúcstárcák nem olcsóbb de lomhább működés?



www.nepszava.hu

Érdemben aligha válik olcsóbbá a Fidesz által tervezett új adminisztrációval a központi államigazgatás, viszont a "kádercserékre" jó indok lehet - vélik államigazgatásban jártas forrásaink. A csúcsminisztériumok ötlete ráadásul magában hordozza a veszélyét annak, hogy egy alig karcsúbb, nem is feltétlenül olcsóbb, de túlságosan centralizált rendszer jön létre.

Úgy tudjuk, már főosztályvezetői szintig bezárólag megvannak az új adminisztráció jelöltjei, akik részére több belső tréninget is tartottak már.

Szinte biztos, hogy a Fidesz a csúcsminisztériumi kormányzati struktúra mellett teszi le a voksát, az új kabinet várhatóan nyolc "szupertárcába" vonja össze a különböző területeket. A csúcsminisztériumi rendszer hívei szerint azzal, hogy több terület tartozik egy irányítás alá, "házon belül" meg lehet oldani a jogszabály-előkészítést, a különféle vitákat, ráadásul a konstrukció révén csökkenne a minisztériumok és a kormány létszáma, vagyis az állam kisebb apparátussal működhet. Az elképzeléssel szemben azonban sokan ellenérzéseket táplálnak, hiszen egy adott területen tevékenykedő "csúcsminiszter" nem feltétlenül képviselheti azonos szinten egy másik, hozzátartozó terület érdekeit.

Nem túl jelentős megtakarítás

Nem "javul" meg egy csapásra a jelenlegi önkormányzati rendszer attól, ha csökkentik az önkormányzati képviselők létszámát - mondta nemrég lapunknak a Fidesz elképzelései kapcsán a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) főtitkára. Zongor Gábor szerint korábban, a kormányzat és az önkormányzatok egyeztető fórumán kialakult egy olyan elvi álláspont, miszerint a testületi létszám mintegy 30 százalékkal mérsékelhető, ha az Országgyűlés létszámát is csökkenti a kormány. Egy ilyen lépés azonban csak kismértékben, mintegy évi ötmilliárd forinttal "könnyítene" a mintegy 3200 önkormányzat összesen csaknem 3500 milliárd forintos éves költségvetésén - ismerte el. A fővárosi, illetve a megyei önkormányzatoknál a magasabb javadalmazás miatt nagyobb lenne a megtakarítás is, de a kistelepüléseknél gyakori, hogy az amúgy is csak 3-4 fős testületek tagjai nem is veszik fel járandóságukat - éppen a község nehéz anyagi helyzete miatt. Arra már Tóth Zoltán választási szakértő hívta fel lapunk figyelmét, hogy az önkormányzati képviselők létszámcsökkentése esetén számolni kell a több tízezres apparátus munkanélküliségével is.

Ismert, hogy Orbán Viktor már a 2006-os választások előtt is csúcsminisztériumi modellt képzelt el, feltételezhetően azért, hogy a kényszerű, de népszerűtlen döntéseket elodázhassa és esetleg ellentételezhesse más, kiemelten fontos ügyekkel ugyanannál az állami szervnél. Eszerint a Fidesz elnöke olyan megoldásban gondolkodhat, amely népszerűségi szempontból egyensúlyban tartja a különböző kormányzati cselekvéseket, miközben olyan ember kezébe ad döntési jogot, aki nem feltétlenül ért az irányítása alá tartozó területekhez. A tárcák vezetői ezáltal irányíthatóbbá és ellenőrizhetőbbé válhatnak. Úgy tudni, a csúcsminisztériumi szerkezet kidolgozásában a Navracsics Tibor vezette Polgári Kormányzás 2006 munkacsoport korábbi terveire támaszkodtak a Fidesz politikusai. Az összevont, mégis különálló területeket ugyanakkor - a kiszivárgott tervek szerint - külön "szakmai" és külön "politikai" államtitkár felügyelné. Vagyis Orbánék visszahoznák a korábbi közigazgatási-politikai államtitkári feladatmegosztást. Ez azonban összességében akár több vezetőt és tisztségviselőt eredményezhet, mint a mai konstrukcióban.

Közigazgatásban jártas forrásaink emellett a csúcsminisztériumi konstrukció több lehetséges veszélyforrására is felhívták a figyelmet. Az egyik ilyen, hogy az átszervezés alaposan felborítaná az alapvetően húsz éve változatlan - az egyes szakterületek önállóságára épülő - rendszert, ami ismeretlen helyzet lévén, komolyan nehezítené az átállást. Megjegyzendő, hogy az elképzelés szembemegy az előző Orbán-kormány által képviselt iránnyal, amikor apróbb részterületek is önálló tárcát kaptak: így jött létre az ifjúsági és sporttárca, de a külön oktatási illetve kulturális minisztérium is.

Forrásaink szerint azonban ez csak a kisebbik baj. A nagyobb az, hogy a hatalmas államigazgatási területeket összefogó tárcák irányítása nehézkessé válna, ami kettős veszélyt rejt. Az egyik, hogy ennek ellensúlyozására az átpolitizálás lenne a kormány válasza. A másik egy ezzel ellentétes folyamat, de ez is rossz irányba visz: a túlságosan összetett és bonyolult szervezetekben a kormány nehezen tudná érvényesíteni saját szakpolitikai céljait. Gondot okozhat az is - s a lapunk által megkérdezett névtelenségüket kérő szakértők szerint ez talán a legkomolyabb hibalehetőség -, hogy a csúcsszervek méretük miatt túlságosan lomhává válnának. Saját helyük, súlyuk és funkcióik "megtalálása" sok időt venne igénybe és később sem várható az új adminisztráció gyors reagálása. Márpedig - figyelmeztettek a szakemberek - ez hátráltathatja a közeljövőben még biztosan szükséges aktív válságkezelést.

Ráadásul érdemi megtakarítás aligha várható a csúcsminisztériumoktól, hiszen három-négy tárca "egy tető alá költöztetésével" legfeljebb az adminisztratív dolgozók számán lehet valamelyest csökkenteni, ezt viszont ellensúlyozza, hogy várhatóan növelni szükséges az irányítási szinteket - mondjuk államtitkári vagy helyettes államtitkári posztokkal. A minisztériumok puszta átszervezése egyébként sem a valódi állam-, illetve közigazgatási reformot helyettesítő lépés a szakértők szerint, legfeljebb "pótcselekvés". Elképzelhető az is, hogy az új kormány az átszervezés szükségességét hangoztatva valóban tesz lépéseket a jelenlegi tárcák köztisztviselői létszámának csökkentésére, ám félő, hogy ez csupán "kádercserét" jelentene. Vagyis a Fidesznek módja nyílna arra, hogy a háttérintézmények nélkül jelenleg mintegy nyolcezer fős központi igazgatásból elküldje az új hatalom által megbízhatatlannak tartott köztisztviselőket, s helyükre saját embereit ültesse. Erre enged következtetni lapunk azon információja, miszerint a Fideszben már lezajlott az a kiválasztási folyamat, melynek révén már főosztályvezetői szintig bezárólag megvannak az új adminisztráció jelöltjei, akik részére - úgy tudjuk - több belső tréninget is tartottak már.

Az összevonás veszélyei
- Felboríthatja az eddigi rendszert
- Nehézkesebb, lomhább működés
- Átpolitizálódó irányítás
- Nehezen érvényesíthető kormányzati szándék
- Aligha várható érdemi megtakarítás
- Lehetőség a "kádercserére"

Ugyancsak tervezi a Fidesz a jelenlegi önkormányzati rendszer reformját - itt is a takarékosságra hivatkozva. Nem új ugyan az a terv, hogy felére csökkentenék az önkormányzati képviselők számát, de politikailag továbbra is jól "eladható" lépés, akárcsak a következő ciklustól az Országgyűlés létszámának radikális csökkentése. Ugyanezeket tervezte 2006-ban - kormányra kerülése után - Gyurcsány Ferenc volt kormányfő is, ám az akkor kezdeményezett pártközi egyeztetésektől hamar elzárkózott a Fidesz, mondván: a Gyurcsány vezette kabinettel semmilyen ügyben nem működik együtt. Így nem lett semmi a szocialisták által tervezett önkormányzati létszámcsökkentésből, de elhaltak a kisebb parlamentet célzó tervek is. Pedig az akkori kormány részletes koncepciót dolgozott ki. A tervekben egyfordulós, csak listás választással jelentősen kisebb Országgyűlés bevezetése szerepelt, valamint az önkormányzati képviselők létszámának felére csökkentése. Úgy kalkuláltak: ha az új rendszer már 2010-től működne, négy év alatt 70-100 milliárd forintot spórolna a költségvetés.


Egyik keze elvesz, míg a másik osztogat

Igazi csúcsminisztérium lenne az úgynevezett humántárca az Orbán-kormányban. Ez ugyanis az egészségügyet, az oktatást, a kultúrát és a szociális kormányzati területet is egyazon minisztérium alá vonná. A humán szupertárca annak a filozófiának a szimbóluma lehet, amely évek óta azt igyekszik sugallni, hogy a Fidesz politikájának középpontjában "az emberek állnak". Mindeközben azonban az egyenként is kiemelkedően fontos területek alárendelődnének egyetlen - a szakterületekben valószínűleg járatlan - csúcsminiszter akaratának. Itt ezt a posztot egy "külsős, egészségügyi menedzser" irányítása alá vonnák, aki Réthelyi Miklós, a Semmelweis Egyetem (SOTE) korábbi rektora lenne.

Réthelyi a gerincvelő szerkezetével foglalkozó kutatásai révén szerzett nemzetközi elismerést, jelenleg vezetőségi tagja a Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának, és rendes tagja a Professzorok Batthyány Körének. A kétségtelenül kiváló orvos szakember 1998-1999 között ugyan tevékenykedett az oktatási minisztérium tudományos ügyek főosztályának vezetőjeként, és számos területen ért el maradandó kutatási eredményeket, mégsem valószínű, hogy egyaránt felkészült volna a tervek szerint kezébe adandó összes szakterületen. Kérdéses például, hogy mit kezdene a szociális kérdésekkel, mint például a segélyezés ügye, vagy éppen a kulturális témákkal, a magyar kultúra ápolásával.

Az is körvonalazódni látszik, hogy a szupertárca irányítását alapvetően kereszténydemokrata értékrend határozza majd meg, míg az egészségügy vagy az oktatás területén tevékenykedő fideszes szakpolitikusok egyértelműen háttérbe szorulhatnak. Nem kapna például szerepet a magánvéleménye óta elhallgattatott Sió László, de Pósán László és a kormányzati szerepvállaláson újabban vacilláló Pokorni Zoltán sem. A Fidesz program egészségügyi fejezetét jegyző Pesti Imre várhatóan nem kap kormányzati szerepkört, és mintha a pártjától többször eltérő nézeteket valló Mikola Istvánról is megfeledkeztek volna. A híresztelések szerint államtitkári rangban Szócska Miklós, a SOTE Egészségügyi Menedzserképző Központjának igazgatója lesz felelős az egészségügyért, az oktatási államtitkár a radikális nézeteiről elhíresült Hoffmann Rózsa, a szociális terület vezetője pedig frakciótársa, Soltész Miklós lesz. A kulturális államtitkárságot Szőcs Géza erdélyi költő vezetheti, de az is fölmerült, hogy erre a posztra végül Baán László, a Szépművészeti Múzeum igazgatója kerül.

A humántárca összevonása is abból az elképzelésből táplálkozik, hogy az új Orbán-kabinet rá fog kényszerülni keserű, de gazdaságilag elengedhetetlen lépésekre. Emiatt egyértelmű, hogy sokkal szélesebb a manőverezés lehetősége, ha a "népjóléti" feladatok egyetlen nagy olvasztótégelybe kerülnek, amelynek egyik keze elvesz, míg a másik osztogat. Egyelőre azonban még nem tudni, hogy egy humán csúcsminisztérium esetében nem nehezíti-e például az oktatás területén végrehajtandó reformokat, ha az ágazat egy egészségügyi szakember kezében összpontosul.

Kevesebb képviselő kevesebbe kerül?

Egyáltalán nem biztos, hogy a parlament létszámának csökkentése olcsóbbá is teszi az országgyűlés működését, vagyis nem biztos, hogy kevesebb képviselő kevesebbe kerül. A parlamenti számháborúk során eddig még egyetlen indítványozó sem fáradt részletes költségkalkuláció készítésével - mutatott rá nemrég a Progresszív Intézet. Az biztos, hogy a tervezett 200 főre történő csökkentés, nem fogja arányosan csaknem felére mérsékelni a T. Ház kiadásait. Nem, vagy csak alig változnának a fenntartási kiadások; így a parlament rezsije. Továbbá nem várható a szakértői költségek csökkenése, sőt a kevesebb képviselő - a megnövekedett terhek miatt - talán még több ilyen segítségre szorul majd. Várható, hogy a parlamenti bizottságok száma változatlan marad, így, különösen a kisebb frakciók esetében, egy képviselőt több bizottságba kell delegálni, ami a képviselői átlagfizetések növekedését eredményezheti. Ráadásul a képviselők nem minden jogalap nélkül szavazhatnának meg magunknak több munkáért magasabb juttatást.

A Fidesz javaslata ugyanis nem változtatna a választási rendszeren, vagyis maradna a mai egyéni-listás vegyes konstrukció. Ebben az esetben azonban - ha megmarad a mai 5 százalékos bejutási küszöb - akár már 5 képviselő is frakciót alakíthat. A frakcióknak azonban - létszámtól függetlenül - vélhetően továbbra is járnának a különböző parlamenti szolgáltatások. Amin lehetne spórolni, az a választások megrendezésének költsége. Tavaly februárban még Gyurcsány Ferenc kezdeményezte a kisebb parlamentet és a hozzá tartozó választási rendszert. Az elképzelés szerint a 199 parlamenti képviselőből 176-ot listán, egy fordulóban, megyénként választanának meg, 23-at pedig a mandátumot nem eredményező megyei szavazatok alapján. A választás így egyfordulós, arányos és olcsóbb lett volna. Gyurcsány akkor úgy számolt, a változtatásokkal a mai kétfordulós rendszer mintegy 8 milliárd forintos költsége 4 milliárdra csökkenne. A Fidesz akkor teljesen hiteltelennek nevezte az elképzelést, mondván: a kormányfő közjogi javaslatokkal próbálja elterelni a figyelmet a válságról. Pedig éppen a Fidesz az, amely immár több éve sürgeti a létszámcsökkentést, ám arról, hogy milyen tartalommal - az egyéni-listás mandátumok milyen arányú elosztásával - töltenék meg ötletüket, arról hallgatnak.

A Political Capital (PC) tavalyi elemzése is rámutatott: az egyfordulós rendszerben kisebbek lennének ugyan a választás költségei, ám az egy forduló nem felez meg minden költséget. A PC a Fidesz elutasítása kapcsán megjegyezte: a jelenlegi erőviszonyok mellett a Fidesz számára a mai választási rendszer megőrzése lehet a legjobb megoldás.

Népszava-információ