Több lesz a pszichés zavar egy könyv miatt?
http://www.medicalonline.hu/cikk.php?id=13170
Február 10-én az Amerikai Pszichiátriai Társaság nyilvánosságra hozta, milyen változtatásokat javasolnak szakértőik a pszichiáterek "bibliájában". A megújítás körül évek óta folyó szakmai vita várhatóan új erőre kap, hiszen a kezelés, a megbélyegzettség, a biztosító térítése mind függ attól, kimondják-e valakire egy pszichiátriai betegség diagnózisát.
A pszichiátriai diagnózist mindmáig nem támasztják alá biológiai tesztek vagy műszerek (mert még ma sem léteznek ilyenek), pusztán orvosi megfigyelés, sejtés, tapasztalat - no meg egy vastag könyv, a pszichiáterek "bibliája", a DSM.
A rövidítés a mentális betegségek diagnosztikai és statisztikai segédeszközét takarja, amelyet először 1952-ben jelentettek meg. Kezdettől fogva vitatottá tette a mentális zavarok és a normális viselkedési variációk elkülönítésének nehézsége. Ennek ellenére a könyv befolyása az évek múlásával egyre nőtt, és ma szerte a világon, így hazánkban is ezt használják az orvosok. Folyamatosan megújítják, ma a negyedik kiadásának már részben módosított verziója van érvényben, és most dolgoznak a tervek szerint még az idén megjelenő ötödik kiadáson (DSM-V). Ennek kapcsán robbant ki komoly konfliktus az amerikai pszichiáterek között. A vita két szakember nyilatkozatával kezdődött - szerintük az átdolgozás folyamata teljesen elhibázott, és az új kiadás olyannyira kibővíti az egyes betegségek meghatározását, hogy ez alapján emberek tízmilliói kapnak majd feleslegesen gyógyszereket. A kézikönyvet publikáló Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) vezetői azzal vágtak vissza, hogy a két aggodalmaskodó szakembert csak saját önös anyagi érdekei mozgatják.
A legkeményebb kritikusok azok közül kerülnek ki, akik a DSM előző átdolgozásait készítették 1980-ban és 1994-ben. Robert Spitzer és Allen Frances éles hangú kirohanása szerint az Amerikai Pszichiátriai Társaság a gyakorlatban kivitelezhetetlen változásokat tervez, ráadásul a módosításokat végzők többsége elméleti kutató, aki ritkán lát valódi orvosokat és betegeket.
Az éles kritika alapja kétségtelenül az az aggodalom, hogy a DSM-V által a gyógyszeripar nagyobb befolyást gyakorolhat a pszichiátriára. A megújuló kézikönyv új kategóriákat is tartalmazhat, amelyek betegségek enyhébb formáit is felölelik majd. Ez azt eredményezné, hogy bizonyos esetekben egészségesek vagy csaknem egészségesek (vajon hol a határ?) is gyógyszert kapnának. Ezzel valóban növekedne a gyógyszergyárak bevétele. De vajon nem a korai kezelés a megelőzés alapja, abban a reményben, hogy így megállíthatják vagy lassíthatják a romlást?
Persze a gyógyszereknek komoly mellékhatásaik lehetnek, például libidócsökkenés, súlygyarapodás és még sorolhatnánk. Ok nélkül senki sem szedné őket. Viszont nehéz megkülönböztetni azokat, akiknél a lehangoltság egy pszichotikus rendellenesség előjele, illetve azokat, akiknél gyorsan múló, átmeneti zavar. A tapasztalatok szerint körülbelül 30 százalék esetében alakul ki valóban pszichózis azok körében, akikről megállapítják, hogy ilyen betegség fenyegeti őket - lehet, hogy 70 százalék feleslegesen szed majd gyógyszert.
William Carpenter professzor, a DSM-V pszichózissal foglalkozó munkacsoportjának vezetője azt mondja, hogy ennek ellenére hasznos lenne a "pszichózis szempontjából veszélyeztetett" kategória bevezetése. A kritizáló Frances szerint épp ez a javaslat a legaggasztóbb. Ő legalábbis a könyv függelékébe száműzné, olyan állapotként, amely még kutatásra szorul.
Kéri Szabolcs professzor egy szakmai konferencián azt mondta, hogy a kérdés kulcsa, hogy a mentális zavarok DSM-beli, tünetközpontú leírása mögött sokféle kóreredet húzódhat. "A skizofrénia tünetegyüttese például kialakulhat egy lelki traumákat átélt nagyvárosi bevándorlóban ugyanúgy, mint egy ritka kromoszómaeltérés eredményeképpen." A bonyolult helyzet egyszerűsítése érdekében felújított kézikönyv tehát még az idén elnyerheti végleges formáját, csak kérdés, beválik-e. Ez már csak azért is jó lenne, mert az említett konferencia egyik előadásának címe ez volt: "A legnagyobb ütemben növekvő gyermekkori betegség: a lelki egészség zavara."
Forrás: Dr. Varga Zoltán, Népszabadság Online