Bethlen Anna levele a nők elleni családon belüli erőszakról
Tisztelt Tóbiás László!
Azt a társadalmi bajt, amelynek leküzdésére (más egyéb hasznos eszközök között) a most folyó népi kezdeményezés irányul, magyarul sajnos "családon belüli erőszaknak" nevezik. Angolul eredetileg domestic violence néven lett közismert (franciául simán violence conjugale-nak - párkapcsolati erőszaknak - hívják). Sajnálatos a magyar elnevezés, mert a "domestic violence" nem otthonit vagy családit, hanem nem-államit, nem-intézményit, nem-közéletit: vagyis a magánélet szférájában zajló erőszakot jelent. Hogy ne a nők ellen irányulna, az jobb helyeken fel sem merül. Az Amerikai Egyesült Államok Igazságügyi Intézetének honlapján pl. a "domestic violence" címnél ezt látjuk: "see Intimate Partner Violence" (vagyis: "értsd: párkapcsolati erőszak").
Nálunk persze más a helyzet. A nőket érő erőszakot, melynek számtalan formái közül az egyik - az egyik legpusztítóbb - a családon, a partnerkapcsolaton (vagy volt partnerkapcsolaton, sokszor a csak tervezett partnerkapcsolaton) belüli erőszak, minálunk, Magyarországon nem akarják tudomásul venni. Elkövetni persze annál inkább.
Ezért nincs igazi neve. A családon belüli erőszak elnevezés elkeni a valóságot: azt sugallja, hogy ez egy olyan dolog, amit az emberek (nők, férfiak, felnőttek, gyerekek) el-elkövetnek egymás ellen. Sőt: olyan, ami, hát … valahogy elkövetődik.
A dolog "gender-természetéről" (vagyis a nők és férfiak társadalmi viszonyaiból fakadó voltáról) mindazonáltal már a bűnügyi statisztikák is sokat mondanak, annak ellenére, hogy a "családon belüli" erőszak minálunk még nem önálló törvényi tényállás, ezért nehéz ellene büntetőjogi eszközökkel fellépni, tehát a bűnügyi statisztika is csak egy csekély részét tudja megragadni. Még így is feltűnő azonban, hogy a bűncselekménynek minősülő, hozzátartozók közötti erőszakos cselekményeket 86%-ban férfiak követik el.
Tájékoztatom hát, és a világ számos országában elvégzett kutatások is igazolják, hogy az úgynevezett családon belüli erőszak a férfiak és nők közötti egyenlőtlenség terméke, s egyben fenntartásának egyik fontos és hatékony eszköze. Minthogy ez az egyenlőtlenség különféle okok miatt károsnak bizonyult, immár az Európai Unió is igen komoly lépésekre szánta el magát a nők elleni (családon belüli) erőszak leküzdésére. (Lásd pl.: http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P7-TA-2009-0098+0+DOC+XML+V0//HU)
Tisztelt Tóbiás László!
Fogadja őszinte nagyrabecsülésemet azért, mert támogatja a nők elleni erőszak egyik legelterjedtebb és ezért legveszélyesebb formája, a családon belüli erőszak önálló törvényi tényállásának megalkotását célzó jogalkotás érdekében folytatott kezdeményezést.
Abban nincs igaza, hogy az az erőszak, ami döntően nők (és más, a férfi-hatalom alá vont családtagok, főképp gyerekek) ellen követtetik el, ne férfi-erőszak volna.
De nem baj.
Majd, ha lesz önálló törvényi tényállásunk, a bűnügyi statisztikák Önt is meggyőzik.
Üdvözlettel,
Betlen Anna