Papp Ákos varázsos kiállítása
FRISS HÍR:
Papp Ákos fotóinak kiállításmegnyitójára. Megnyitotta dr.Nagy Mária Magdolna
Szeretettel köszöntöm az egybegyűlteket ezen a rendhagyó helyen, ezen a rendhagyó kiállításon, amit rendhagyó módon egy pszichiáter nyit meg.
A hely amiatt rendhagyó, mert az Adna Kávézóban vagyünk, maga a szó azt jelenti, hogy Öröm Istenben és ez egy olyan hely, amin keresztül a Keresztény Ifjúságot Mentő Drogmisszió tulajdonképpen belép a budapesti belvárosi életbe, mintegy szent pimaszsággal. Ezt a kifejezést a 2015.-ös megnyitóból kölcsönöztem, amikoris Bogárdi Szabó István püspök úr átadta ezt a "belső szentélyt" , ami megszólítja a kallódókat, járatlan utakra lépve, ahogy Isten is megérinti az ember vállát, belépve életünkbe szent pimaszságával, jelenlétét tapinthatjuk, erről szól a gyönyörű szavunk, a megtapasztalás.
Milyen érdekes, hogy a megtérés szóban is benne van a tér szó. Életünk terekben zajlik, Papp Ákos képein átjárók, terek, gerendaboltozatok vannak....
Pilinszky János is erről ír a Terek c. versben: "A pokol térélmény A menyország is. Kétféle tér. A menyország szabad, a másikra lefelé látunk, mint egy alagsori szobába, föntről lefelé látunk..."
Ákos képén: Simára csiszolt , zöldre festett deszkák egymásutánja, ahonnan nézzük fényesség, az irány nem biztos, de mi a fényben vagyunk: a pokol térélmény, a menyország is az.... " Gyönyörű szó a megTÉRés, innetől kezdve irányok sincsenek, felébredni bárhol és bárhogy lehet.
Itt mindegyik kép teljes, szinte holografikusan tartalmazza a kezdetet és a véget, Ákos útjának minden lépését. Bármelyik lehetne Papp Ákos képi Ars poetikája. Bármelyik.
Mint például a pókhálós kép, ott a Talponálló, az italmérés keserű pohara előtt, amin elmozdult kontúrok, ázott öröm páráll a Talponállók szótlansága mögött a színek kápzázata ellenére. A talponállókban csak inni és bambulni lehet, adja magát a helyzet: beszélgetni nem..... , de emellett a kép mellett ott van a pókhálós kép, a kedvencem. Igazi ars poetika, teljes egész, megszerkesztett, akár egy mandala. Igazi képművészeti Ars poetica. Ákos művészetét, életét már Isten ujja fonja, akár egy gyönyörű csomozású szőnyeget, nem érdekes milyen volt a kezdet, sőt még az is gyönyörűbb lesz, ebbe az egységbe simulva, amit a Felsőbb Erő kigondolt számára. Minden apró botlás jelentőséget nyer, semmi sem volt hiábavaló a teljességben.
" Ha valaki megbotlik egy kőben, az előtte járok miatt botlik meg...
Belépve ide, és tudva Ákos kálváriáját, pokoljárását, hiszen néhány perce végigvezetett a képek "folyosóján" , mesélve unokatestvére tragédiáját, melyet még azóta sem sikerült feldolgoznia, mostanra már a sírás fojtogat...
Milyen érdekes, hogy a könny szóból ered a megkönnyebbülés szavunk. A képekről- és erre csak ma jöttem rá- Jézus kereszthalála és annak stációi jutnak eszembe... Bár Ákosnál a sorrend másképp van, a pokolraszállást is korán meg kellett tapasztalnia, majd itt van az ablakban lengő ing képe, ahol a sötét fal adja a keretet, kívül tapintható sötét, fényesség van belül, a függönyök selyme, áttetszó fodrozódás szinte vezetné a szemünk, de a fény függönyén az átjárást megakasztja egy ruhafogason árválló ing.
Ez a kiakasztott, levetett ruhadarab is egy stáció. A keresztúton, a szenvedő Jézustól elveszik a ruháját. Előbb utóbb, mi is elveszítjük szerepeinket, levetjük külsőségeinkel, erre valók a nagy Misztériumok, a Betegség, a Szenvedés és a Halál. Ez is egy határkó, állomás, stáció, átjáró, valami más minőségbe.
Erikson óta tudjuk, hogy a személyiség kríziseken át fejlődik.
"A ruha miatt mért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait! " (Mt. Evangéliuma)
Ákos sokat elárult képei születéséről, az első fotón egy híd volt.... majd otthon nézegetve megelevenedtek a fények, majd az árnyak mögül előléptek a színek: múlt és jelen egybeforrt, megtéréstörténetté, ébredéstörténetté vált.
A képek stációin tehát síró asszonyok könnycseppjei (nekem ezt meséli a vízcseppeket ringató, a fényt ezer felé szétszóró "könnyedző" pókháló), Veronika kendője, miután Jézust megfosztják ruháitól (lsd. az ablakba kitett ing a fekete-fehér fotón ), az elesések...
Kékesen rozsdálló ajtókilincs a smaragdzöld deszkán- a kép, az ábrázolt tárgy un. "felszólító jellege" megkerülhetetlen, választanom kell, benyitok, vagy maradok, hiszen a csukott ajtó dísze megszólal: "Tenyered hajlata, a Kilincs vagyok!"