Dr. Reuter Camillo (1874-1954) több mint kétezer alkotást számláló történeti pszichiátriai kollekciót hozott létre Pécsett. Ez a gyűjtemény számos nemzetközi kiállításon szerepelt, hazánkban azonban szinte egyáltalán nem ismert. Cikksorozatunk ezt a hiányt igyekszik pótolni. Az első rész bemutatta a Reuter Camillo Gyűjtemény százéves történetét, a második rész Dr. Reuter Camillót emelte a fókuszba; a harmadik rész az ő nyomdokain haladó Dr. Jakab Irén tevékenységét mutatta be. A negyedik részben a Reuter Camillo-gyűjtemény utolsó 40-45 évéről olvashattunk. A jelenlegi írás a mikro-műegyütteseket mutatja be.

 

 

 
Mindhárom bemutatásra kerülő műegyüttes Dr. Reuter Camillo gyűjtéséből származik. Az alkotók a XX. század első évtizedeiben tartózkodtak a Klinikán. A művek a bezártság – a magába zártság – üzenetei, gyakran a pszichikai és pszichológiai küzdelem bizonyítékai. 
I. L. életműve mozgatott meg a legtöbbeket. Dr. Jakab Irén mint első esetet mutatta be Képi kifejezés a pszichiátriában című könyvében (1). A fiatal férfi 1923-ban, húszévesen került a Klinikára, ahol rajzolt, festett, rövid színdarabokat, novellákat, regényeket írt. Mérnöki végzettsége kapcsán szakemberi pontossággal szerkesztette rajzait, melyeket Jakab Irén négy csoportra osztott: 1. a rajzlap teljes felszínét kitöltő rajzok, melyeken különböző „szósaláták” és alakok láthatók; 2. Magyarország térképrajzai; 3. műszaki rajzok, tervek; 4. erotikus rajzok (2).

I. L. rajza 1923-1925 körül

 

 

I. L. rajza 1923-1925 körül

 

Rajzai Dr. Jádi Ferenc érdeklődését is felkeltették, aki felkereste I. L. pécsi szülőházát is. Elbeszélése szerint próbált valamilyen nyomot találni, arra, hogy mi inspirálta I. L.-t ezeknek a „dadaikus lapoknak” az elkészítésére. Másrészt az art deco jeleit vélte felfedezni, véleménye szerint I. L. láthatta Angelo műtermi fotóit (3). S való igaz, I. L. alakjai mintha egy műteremfotós előtt pózolnának. Akár sorozatfotók is lehetnének, általában jobbról balra forduló félprofilú hölgyeket és urakat látunk, melyeket ugyanolyan séma szerint örökített meg. Arcuk merev, érzelmek nélkül tekintenek oldalra. Jellegzetesek a díszes aprólékossággal kidolgozott, fantáziadús hajviseletek és sapkák. I. L. szereplői mintha egy divatkatalógusból léptek volna ki. Ugyanakkor sok rajzon hangsúlyozottan megjelenik az erotika. Nőalakokat többször ábrázol, hangsúlyos keblekkel, de ugyanakkor férfiak is szerepelnek, számos esetben női mellekkel is. 

 

I. L. rajza 1923-1925 körül

 

 

I. L. rajza 1923-1925 körül

 

„Kórházi tartózkodása során I. L. nem volt hermetikusan elzárva a külvilágtól; a feljegyzések szerint kérte, hogy vigyenek neki a kórházba újságokat és folyóiratokat, hogy a „futurista stílust” tanulmányozhassa, melyet „magáévá akart tenni”. […] A korszak kulturális párlatának közegét hozza létre, amikor a sztárokat, ismert személyiségeket általánosítva, sematizálva áttetsző természetfeletti lénnyé finomítva ábrázolja, miközben kiterjedten alkalmazza a korabeli díszítőművészet motívumait.” – írta Dr. Simon Mária I. L. portréiról (4). A szerző tanulmányában azt is leírja, hogy I. L. írásaiban gyakran előfordul a látás aktusa, a látványként kínálkozó nőhöz való viszonyulás (5). 
Alakjainak történetei, ezek a mintegy látványt kiragadott pillanatok, mérnöki megszerkesztettségükkel, precizitásukkal, „képi mitológiává” állnak össze, s lesznek a századforduló képzeletbeli vagy valós színészei I. L. víziójában (6).
 

A Reuter Gyűjtemény legrégebbi darabjai közé tartoznak J. A. művei: grafikák, akvarellek és levelek, melyeket családtagjaihoz, illetve a legkülönfélébb hatóságokhoz és szervekhez címzett. J. A. harminc éves korától, 1910-től kezdődően 18 évet töltött a Klinika akut osztályán, ahonnan Lipótmezőre került, s ott haláláig még 18 évet élt. Több téveszmével küzdött, melyeknek egy része találmányaihoz kapcsolódott. Számos levelében utal arra, hogy „találmányait” már gyermekkorában megalkotta, a jelentős részüket megépítették, azonban a terveket testvére ellopta tőle (7). Alkotásai ezeknek az ellopott terveknek az újrarajzolásai. 

 

J. A. rajza 1922-1928 között

 

J. A. rajza 1922-1928 között

 

1922-ben tizenkét évnyi kórházi ápolás után kérte először gondozóitól, hogy papírt és ceruzákat adjanak neki: „mert szeretném lerajzolni azt, amit átélek” (8).
Dr. Simon Mária Gépiség és mechanikus erotika című tanulmányában részletesen foglalkozott J. A. géprajzaival. Az alkotó a mezőgazdasági gépekkel otthoni, falusi környezetében találkozott, kereskedőként pedig valószínűleg varrógépeladással foglalkozott. Ezek a hatalmas gépek és találmányok fantasztikus módon működnek. Bab és lencsecséplőgép, fafűrészelő és vágó, dohányvágó és töltőmasina. Darabjaira szedett gépek, melyeknek a működését csak J. A. értheti. A géprajzokat és „rajzpórtyákat” használati utasítással látta el (9). J. A. géprajzai egy új elveken működő, igazabb, jól felépített világot jelenítik meg, amelyben az alkotó megkísérli rekonstruálni önmagát (10). Ezek a gépek mint élő organizmusok működnek, forognak, csépelnek a J. A. által felírt mechanizmusok szerint.
Leveleiben ellopott találmányaiért kért elégtételt: „Államilag kérjük, Kőmíves Kristály igazsággal érdemeinket, onnan a honnan jár.”

 

 

J. A. rajza 1922-1928 között

 

J. A. rajza 1922-1928 között

 

Utolsó művein az alakok és a gépek érdekes szintézise látható. Az alakok belépnek a gépek által működtetett világba, szerves részeivé válnak, s ők maguk is elgépiesednek. Félprofilú, fehérarcú szereplői lesznek ennek a gépek által működtetett világnak. Ám paradox módon, a gépek megszemélyesednek. Gép és ember ugyanabban a mechanizmusban működik, s mintha a hétköznapi törvényszerűségek részei lennének (11).

 

Dr. Jakab Irén a Képi kifejezés a pszichiátriában című kötetében a 16 eset között ismertette F. I. alkotásait. A férfi kisméretű, figurális ceruza- és tintarajzai az 1932-1933 közötti időszakból származnak. Az anyaghiány következtében ezekben a korai időkben egészen különleges technikai megoldásokkal találkozhatunk. Művei számos esetben használt csomagolópapírra, cukrászdai papírtálcára vagy újságpapírra készültek. Grafikáin, melyeken élettörténetét és hallucinációt meséli el, elénk tárul egy apró részletekre kiterjedő világ. Minden alkotása szöveggel egészül ki, amelyekkel a kép mondanivalóját magyarázza, illetve hallucinációit fogalmazza meg. Ezeket képei mellé vagy a lap hátoldalára írta.

 

F. I. rajza 1932-1933 között

 

F. I. rajza 1932-1933 között

Műveinek külön csoportjába tartoznak azok a képek, melyeket piros-sárga-kék színes papírra rajzolt. Különleges alkotása „Lauder Lonczi” táncosnő ábrázolása. A képet egy kitépett könyvlapra rajzolta, bizonyítják ezt a színes ceruzavonalakon átütő a betűk. A táncosnőt kifordított pozícióban rajzolta meg, aki egyik kezével megfogja a lábát, feje a térdéhez hajol. 
Több figurális rajzon szerepelnek katonaportrék. Katonatársainak több képen állít emléket, melyek a kor divatos visit-cardjait idézik. Az emlékkártyákat általában sok szöveggel írta tele.

 

F. I. rajza 1932-1933 között

 

 

F. I. rajza 1932-1933 között

 

F. I. különböző üdvözlőlapokat is készített. Az egyiken, melyen „Húsvéti Üdvözlet” olvasható. A lapon látható a Sirály Cukrászda piros pecsétje; ezek a papírok törékeny lenyomatai a 20. század kultúrtörténetének is.

 

Mindhárom alkotó saját, részletesen felépített, belső koherenciájú vízióját különböző módon ábrázolta. I. L. a külvilág alakjait tette belső képpé, J. A. a találmányait akarta materializálni, F. I. képeslapjain keresztül üzent a külvilágnak, melyek mögött hallucinációinak szomorúsága is felsejlik. 
 

Végezetül, a cikksorozat lezárásaként Arató Ferenc, a pécsi Felesleges valóság című kiállításon 1992-ben elhangzott gondolatait szeretném a Kedves Olvasókkal megosztani, magába zárt – s mégis nyitott – üzenetként: „Valami történik itt – közöttük… Megtapasztalom magamban őket, s bennük magamat. Különállásuk szétolvad, semmivé válik… Találkozás – kegyelem… Valami olyan bensőségesség ez, amit ügyetlenül a személyesség szóval, vagy a megnyilatkozással próbálunk elérhetővé tenni. Talán itt még azért történhet meg, ami egyébként nagyon ritkán, mert már annyira komolytalanok vagyunk, hogy az őrület komolyságára van szükségünk, hogy észrevegyük egymást...”(12).

 

 

Jegyzetek

1. Dr. Jakab Irén pszichiáter egyik megalapozója a pszichiátriai kezelés művészetterápiás módszerének. Felismerte azt a lehetőséget, amit az elmebetegek rajzai a diagnosztikában jelenthetnek. Nemcsak összegyűjtötte és kiadta ezeket az alkotásokat, amire korábban is volt már példa, hanem az orvos-beteg kommunikáció speciális formájaként kezelte.
2. Jakab Irén, Képi kifejezés a pszichiátriában. Pszichiátriai és művészeti elemzés. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1998, 181, 33-41.
3. Interjú Dr. Jádi Ferenccel, 2011. július 30, Berlin. 
Angelo (Funk Pál) a XX. századi magyar fotóművészet egyik meghatározó alakja, fotóművész, filmoperatőr és divattervező.
4. Simon Mária, Gépiség és mechanikus erotika. In: Arts in Diffenrence, szerk. Fabényi Júlia, A Janus Pannonius Múzeum művészeti kiadványai 117., Pécs, 2010, 94. 
Egyébként I. L. színházi plakátokat is tervezett, melyen portréalanyait szerepeltette. 
5. Im. 96.
6. Uo.
7. Simon Mária, Gépiség és mechanikus erotika. In: Arts in Diffenrence, szerk. Fabényi Júlia, A Janus Pannonius Múzeum művészeti kiadványai 117., Pécs, 2010, 86.
8. Jakab Irén, Képi kifejezés a pszichiátriában. Pszichiátriai és művészeti elemzés. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1998, 65.
9. J. A. maga nevezi azokat a rajzait „rajzpórtyáknak”, amelyet gyerekkorából származó tanulmányait rekonstruálja. 
10. Vö. Simon Mária, Gépiség és mechanikus erotika. In: Arts in Diffenrence, szerk. Fabényi Júlia, A Janus Pannonius Múzeum művészeti kiadványai 117., Pécs, 2010, 90.
11. E sorba illeszkednek azok a képek is J. A. utolsó alkotói periódusából, melyeket 1994-ben Dr. Trixler Mátyás, Dr. Tényi Tamás és Plesznivy Edit közreműködésével a pécsi klinika gyűjteményéből átkerültek a Pszichiátriai Múzeumba.
12. A Felesleges valóság című kiállítás anyagának egy részét közölte a Délután almanch. 
Délután almanch ’92, szerk. Arató Ferenc, Bernáth Gábor, Kiss Sándor, Schindler Endre, Perem Alapítvány, Pécs, 1992, 67-122. o.