Elég a bűnbakszerepből
A tömegmészárlásokért nem a mentális betegségek tehetők meg felelősnek - Dr. Jeffrey A. Liebermann jegyzete.
A pszichiáter megjegyzése:
Időszerű volt egy elkötelezett és hiteles szakember rendet tegyen a bulvárosodó vélemények között.
A közelmúltban egyetlen hétvége leforgása alatt összesen több mint 30 ember vesztette életét fegyveres bűncselekményben Amerikában – a túlélő sérültek száma szintén tucatnyi. Az események tragikuma ellenére a tömeges mészárlások lassan az amerikai élet rutinszerűen felbukkanó részévé kezdenek válni. Már lassan mindennapos, hogy ha az ember bekapcsolja a tévét, újabb és újabb dühös fiatal rendőrségi fotóját láthatja, akik valamilyen erőszakos bűncselekményt követtek el ártatlan emberek ellen, mást sem hagyva maguk után, mint egy-egy haragtól duzzadó kiáltványt, halott és sebesült áldozatok sorát és rengeteg megválaszolatlan kérdést.
Az ezt követő időszakban az események feldolgozása fájdalmasan ismerős mintázatban történik. A média és a közvélemény magából kikelve, egyhangúlag kiáltja, hogy „soha többet”. Miután pedig elült a melldöngetés zaja, elkezdődik a miértek keresése és a kollektív lelkiismeret vizsgálata, majd a jövőbeli erőszak megelőzésére tett lépések sürgetése. Politikusok és tudósok egyaránt álszent közhelyekkel szólnak hozzá a diskurzushoz, míg végül a vita az unalomig ismert ujjal mutogatássá és pártoskodássá süllyed. Semmilyen konszenzus nem születik, ahogy nem is valósul meg érdemi prevenció a lövöldözésekkel kapcsolatban.
Ebben a politikai színházban a mentális betegség a leggyakoribb bűnbak, mellyel el lehet vonni a figyelmet olyan más kérdésekről, mint az amerikai fegyverszövetség (NRA), a nem megfelelő fegyvertartási törvények, a gyűlölet kultúrája, valamint a morál és törvények tiszteletének hiánya. A statisztikák ugyanakkor lerántják a leplet a fenti állítás hazug voltáról. Csak ebben az évben eddig összesen 255 tömeges lövöldözés történt Amerikában. Méghozzá olyan helyeken, amiket a közösségünkben mindannyian napi szinten látogatunk – iskolákban, vallási intézményekben, bevásárlóközpontokban, színházakban.
A bűncselekmények elkövetői egytől egyig férfiak, motivációik alapján a jól kategorizálhatók: ideológiától fűtött, munkájukkal elégedetlen, kiábrándult és magányos emberek, valamint kezeletlen mentális betegek. Egy frissen közölt, a National Council on Behavioral Health által megrendelt kutatás (melyben mentálhigiéniai szakértők, rendészeti és oktatási szakemberek dolgoztak közösen) arra az eredményre jutott, miszerint az elkövetők nagyjából egynegyede élt mentális betegséggel, tüneteik pedig fontos motivációkként szerepeltek a bűncselekményekben. Viszonylag szűk körben meghatározható ráadásul a jellemző nehézségek köre: kiváltképp pszichotikus, hangulati, valamint poszttraumás stressz-zavarok álltak a háttérben. Mindez azt is jelenti, hogy a tömegmészárlások elkövetőinek háromnegyede nem mentális betegségek által motiváltan követi el a gyilkosságokat. Emellett az is feltűnhet, hogy a gyakori mentális zavarok nemi megoszlása a legtöbb esetben egyenlő, míg a bűncselekményeket szinte kizárólag férfiak jegyzik. Ez egyértelműen utal arra, hogy a mészárlások indítékában más tényezőknek is szerepet kell játszaniuk – például a fegyverek könnyű elérhetőségének; a megengedő kultúrának, melyben alacsony szabályozás mellett magas a személyes kifejezés bátorítása; az internetnek; a szórakoztatóipar egészét átható erőszaknak; valamint a rekreációs anyagok elterjedtségének.
Egy másik, a The New York Times oldalain megjelent elemzés a mentális betegségek, az elérhető terápiák, valamint az erőszak változóit próbálta meg szétszálazni. Eredményeik szerint a komoly mentális betegségek és bűnelkövetés arányai egyaránt nagyjából ugyanakkorák Amerikában, mint más jóléti államokban. Ám az amerikai bűncselekmények között jóval több végződik halállal, mivel a fegyverek könnyebben elérhetők az országban.
Meglehetősen ironikusnak találom, hogy a pszichiátereknek az ellen kell inteniük, hogy a kifogásolható magatartásokat hibásan patologizáljuk, hiszen teljes szakmánkat éri meglehetősen gyakran a vád, miszerint ugyanezt tesszük a DSM határainak kiterjesztésével. Az emberben felötlik a könnyen csúszóssá váló lejtő is, ami a mentális betegségek bűnbakká tételét hozza fel a politikailag nem kívánatos vagy potenciálisan veszélyes viselkedésekkel kapcsolatban.
Itt Amerikában magas árat fizetünk a kulturális nyitottságunkért, illetve az egyéni hit- és véleménykifejezés szabadságáért. Mi vagyunk a világ innovációs és kreatív motorja. Ugyanakkor ha nem teszünk valamit, hamar erőre kap a dolog sötét oldala.
A jó hír az, hogy a probléma nem megoldhatatlan. Van rossz hír is azonban: a megoldásnak bizony politikai és törvényi alapokon kell állnia. És itt van a kutya elásva, ugyanis a legnagyobb akadályt az jelenti, hogy a kormány e kérdésben is a pártoskodással van elfoglalva. Ha valóban meg akarjuk akadályozni a tömegmészárlásokat, akkor nem hozhatjuk fel a pszichiátriai problémákat érvként – elkerülve ezzel a valós megoldásokat. Amerikában mintegy ötvenmillióan élnek valamilyen mentális betegséggel. Ezek az emberek együttérzést és adekvát ellátást érdemelnek, nem becsmérlést vagy bűnbakszerepet, amivel a hatalom valamilyen aktuális politikáját alátámaszthatja.
https://www.medscape.com/viewarticle/916483