Kassai-Farkas Ákos dr.

“Megtanulja az ember, hogy a tudás nem az, hogy minden szellemit birtokol és mindent elmond, hanem az, hogy többet tudunk, de kevesebbet mondunk a béke kedvéért.” (Várszegi Asztrik) /cit: A Megajándékozott. 75.old/

"Minden jó ember szívében megleled az Istent" (Seneca)

"Minden emberi lélek halhatatlan, ám az igazak lelke nem csak halhatatlan hanem isteni is egyben"
(Szokrátésznek tulajdonított mondás)

Telefon: +36-20-281-8464
E-mail: kassai.farkas.akos@gmail.com

Érdekes kiállítások

2B Galéria új kiállítása

A pszichiáter megjegyzése: elismerései Kassák Lajos-díj (1978), Bárczi Géza-emlékérem (1985), Nagy Imre-emlékplakett (1993), a Magyar Köztársaság Érdemérem tisztikeresztje (2002). Tanulságos lehet a személyes találkozás. (2016.02.03.)

 

Bujdosó Alpár 1935-ben született Budapesten. A középiskola elvégzése után 1954-ben Sopronba, az Erdőmérnöki Főiskolára iratkozott be, de tanulmányait 1956-ban megszakította. A forradalomban a soproni MEFESz elnökévé választották, és amikor Kéthly Anna, a Nagy Imre-kormány államminisztere Sopronba érkezett, mint a kormány által New Yorkba küldött delegáció vezetője (mely segítséget ment kérni a bevonuló szovjet csapatok ellen), a delegáció tagjává választották. Amikor kiderült, hogy semmi nem fog történni ebből az irányból, az amerikai külügyminiszter, J.F. Dulles sugallatára amerikai egyetemeken tartott előadásokat a magyar forradalomról. 1957 januárjában Kéthly Anna és Bruno Kreisky államminiszter segítségével visszatért Bécsbe, ahol Jankó Bélával és Némethy Edével (az orvosi ill. a Műegyetem MEFESz elnökeivel) megalakította a külföldi MEFESz-t (UFHS). 1957 márciusától október végéig az UFHS titkárságának megbízásából Pakisztánban, Indiában, Taiföldön, Burmában, Indonéziában, Japánban, Ceylonban jár egyrészt a magyar forradalom tényeiről beszámolni (dokumentáció az 1956-os Intézetnél), másrészt ösztöndíjak szerzése ügyében. 1961-től 1963-ig ismét az UFHS külügyi alelnöke, 1963-tól a Magyar Műhely munkatársa, 1973-tól 1978-ig a lap Írók és Olvasók Szövetkezetének vezetője (Megyik Jánossal). 1975-től 1987-ig feleségével a Magyar Műhely hadersdorfi ill. párizsi találkozóinak egyik szervezője, 1978-tól Nagy Pállal és Papp Tiborral a lap felelős szerkesztője, 1996-tól „ős-szerkesztője” (ma már alapító sz.). Bécsben él.

Megjelent könyvei:

Zárt világ (Párizs, 1972), Magyar Műhely; 1 és 2 között az erzsébet hídon (Párizs, 1980), Irreverzibilia Zeneon (Párizs, 1985), Vetített irodalom (Párizs-Bécs-Budapest, 1993), A kötchei íratok (Nagy Pállal, Szikra, Budapest, 1999), Avantgárd (és) irodalomelmélet (Párizs-Budapest, 2000), Csigalassúsággal (Argumentum, Budapest,2002), 299 nap, a MEFESz dél-keletázsiai delegációjának naplója, (’56-os Intézet – Magyar Műhely Kiadó, Budapest,2003).

Szerző a vizuális irodalmat műveli, melynek egyes alkotásai a kiállításon lesznek láthatóak, így többek között a Műtét (1981), a Fényszóró (1984), Tüzijáték (1992), Hulló fogak, villanó fények (1994). Elméleti tevékenységét a Megyik Jánossal írott tanulmánnyal (A semmi konstrukciója) kezdte, melyet még több követett. Performanszait a Magyar Műhely találkozóin mutatta be.

A meghívón Bujdosó Alpár: Ne bántsátok köreimet (1995) c. műve látható.