Dr. Reuter Camillo 1874-ben született Resicabányán (Krassó-Szörény vármegye). 1896-ban érkezett a budapesti egyetem orvosi karára, majd 1914-ig a Moravcsik-klinikán dolgozott Dr. Moravcsik Ernő mellett. Ezt követően a zágrábi helyőrségi kórház 500-600 beteg befogadására szolgáló elme-és idegosztály vezető orvosa volt, ezredorvosi rangfokozattal. Valószínűleg már Zágrábban lehetőséget adott betegeinek, hogy rajzoljanak.
1918 júniusában szerelt le végleg és utazott Pozsonyba, hogy az egyetem Ideg- és Elmeklinikájának igazgató-tanára legyen. 1924-ben érkezett a pozsonyi Erzsébet Egyetem áthelyezésével Pécsre, ahol mintegy harminc éven át az akkori Ideg-Elme Klinika első igazgatója volt. 
Reuter professzor a pszichopatológia és klinikai pszichiátria tudósaként számos, a mai orvosi gyakorlat számára is hasznos kutatást végzett, többek között a háborús neurózisokról, a terhesség alatt kialakult elmezavarról, különböző pszichiátriai diagnózisokról. Erősen vonzotta a kazuisztika, a konkrét esetek leírása (1).  
Munkamódszerére jellemző volt precizitás, az aprólékos figyelem, „botanikusi pontosság” (2).  Pozsonyban és Pécsett egyaránt nehéz feladat hárult rá, neki kellett megszerveznie az ideggyógyászatot, ő volt a pécsi orvostudományi egyetem első elme-és idegkórtani professzora.

Dr. Reuter Camillo családjával a pécsi klinikán élt több mint húsz évig, a betegek közelében. A diagnózisokból látható, hogy a professzor közvetlen, párbeszédes, mindennapi figyelő-értő kapcsolatban állt a betegeivel (3).  Valószínűleg a ’30-as években írt egyoldalas hozzászólása egy névtelenül hagyott előadóhoz - Az elmebajosok világából címmel - szintén azt bizonyítja, hogy hozzáállása a mai klinikum számára is útmutató lehet:
„Ma már minden állam kultúrájának fokmérője az elmebajosok ellátásának mikéntje. Az elmegyógyító intézetek rendesen nagy parkokból álló épületek, melyeknek berendezése az intézeten belül a betegek mozgási szabadságát nem korlátozza. Sőt a nem antisocialis betegeknek még az intézeten kívül is szabadságot biztosítunk, kimenőket kaphatnak, látogatásokat tehetnek, színházba, moziba mehetnek. Igen fontos szerepet játszik a foglalkoztatási therapia, műhelyekben, mezőgazdaságokban, és a háztartásban is foglalkoztatjuk őket… Igen elterjedt nálunk a családi ápolási rendszer, ahol a betegeket az arra vállalkozó családokhoz kiadják s az állam csekély ápolási díjat is fizet, a család pedig munkaerőt is nyer.” (Kézirat, é. n.) (4).

 

A pécsi klinikán a páciensek egyfajta alkotó, támogató légkörben éltek, Dr. Reuter Camillo sokakat megelőzve hagyta kibontakozni a betegek ilyen aktivitását.
Maga nem próbálkozott a művészettel, de a különböző dokumentumokból láthatjuk, hogy vonzódott a képzőművészethez, irodalomhoz. Figyelemre méltó különleges ex libris és képeslap-gyűjteménye.

Éleslátásának, ismereteinek, nyitottságának, műértő szemének és gyűjtési szenvedélyének köszönhető az európai viszonylatban is kiemelkedő történeti pszichiátriai kollekció létrejötte.
1918 és 1946 között mintegy kétezer festményt és rajzot gyűjtött össze a klinika pácienseitől, akik közül többen évekig, sőt, évtizedekig az intézmény négy fala között éltek. Így válhatott lehetővé a professzor számára egy-egy alkotóhoz kapcsolódóan egész életművet megőrizni, ugyanakkor az adott betegség klinikai lefolyása is végig követhető volt.

 

Budapest, Széchenyi fürdő – Dr. Reuter Camillo képeslap-gyűjteményéből

 

Dr. Reuter Camillo a betegek produktumait a kórtörténetek kiegészítőjeként, diagnosztikai szempontból gyűjtötte. Ismerte Hans Prinzhorn Der Bildnerei der Geisteskranken című művét és Cesare Lombroso munkásságát.
A Budapesten tevékenykedő Selig Árpád elmeorvoshoz hasonlóan további értelmezési lehetőséget látott ezekben az alkotásokban. 

I. L. mérnöki tanulmányokat folytató egyetemi hallgatónak Reuter professzor által összegyűjtött pszichotikus művészeti anyaga nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő.
A fiatal férfi Madonna-képét Reuter Camillo feleségének ajánlja, emellett rajzsorozatot készített az „agyprofesszorról” és családjáról. 

 

 

I. L. rajza Reuter Camillo professzorról, 1923-1925 körül 

 

 

 

I. L. Madonna - olajfestmény,1923-1925 körül

 

A hatalmas gyűjtemény felépítése és gondozása arra enged következtetni, hogy Reuter Camillo személyében a kor legfrissebb kutatásaira nyitott szakembert ismerhetünk meg (5).  Reuter Camillo 1944-ben, 70 éves korában ment nyugdíjba, az egyetem professzori kinevezése idején kara két alkalommal választotta dékánná. Személye mély hatással volt munkatársai és tanítványai szemléletmódjára is, akik Reuter professzor nyugdíjba vonulása után a gyűjtőmunkát tovább folytatták. 

Dr. Tényi Tamás, a Pszichiátriai Klinika igazgatója, Gyűjtemény korábbi gondozója, így emlékezett Reuter Camillóra: „Életművének, gyűjtésének létmódja úton-lét, a hozzá való eleven kapcsolat aktualizálása a teljesség lehetőségét hordozza.”

 

Jegyzetek

1. Tényi Tamás, Emlékezés Reuter Camillora (1874-1954). In: Arts in Difference. Szerk. Fabényi Júlia, A Janus Pannonius Múzeum művészeti kiadványai 117., Pécs, 2010, 98.
2. U.o. 98.
3. Dr. Reuter Camillo életéről és munkásságáról unokája, Reuter Lajos írt háromrészes tanulmányt Dr. Reuter Camillo: arckép és pályarajz címmel a Per Aspera Ad Astra folyóirat alábbi számaiban: I. évfolyam, 2014/2. szám, 147-163. o.; II. évfolyam, 2015/1. szám,144-157 o.; 2015/2. szám, 113-139 o. A tanulmányokban Reuter professzor kézirataiból, levelezéseiből is olvashatunk.
4. Reuter Lajos, Dr. Reuter Camillo: arckép és pályarajz, II. rész: Szakmai munka Pécsett. In: Per Aspera Ad Astra, II. évfolyam, 2015/1., 153. o.
5. A 20. század első felében a páciensek legtöbbször saját belső késztetéseik nyomására alkottak. Szerencsés esetekben olyan orvosok tevékenykedtek mellettük, mint Reuter Camillo vagy Selig Árpád, akik nem vették semmibe alkotótevékenységüket. Jellemző volt, hogy ezeket az alkotásokat egyszerűen megsemmisítették.
6. Tényi Tamás, Emlékezés Reuter Camillora (1874-1954). In: Arts in diffenrence, Szerk. Fabényi Júlia, A Janus Pannonius Múzeum művészeti kiadványai 117., Pécs, 2010, 98.
 

 

https://www.webdoki.hu/cikk/120351/pszichiatria/dr-reuter-camillo-a-gyujtemenyalapito.html