Októberben az Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy kártalanítás jár az alaptalanul pszichiátriára zárt embereknek, az Országgyűlés pedig mulasztást követett el azzal, hogy eddig nem rendezte törvényben a kérdést.

Egy tavaly decemberi blogbejegyzésben a szervezet arról számolt be, hogy egy bipoláris affektív zavarral élő, kisgyermekes ügyfelét, aki gyermekével való kapcsolatának kialakításában segítséget kért, beutalták a Szent János Kórház és Szakrendelő baba-mama részlegére, ahol a pszichiátriai betegséggel élő anyák együtt maradhatnak gyermekükkel a kezelésük alatt. A nő önként jelentkezett a beutalóval a kórházban, ott azonban nem a baba-mama részlegre került, hanem elrendelték a sürgősségi gyógykezelését: kisfiától elszakítva zárt osztályra vitték, elvették a telefonját és olyan gyógyszereket kapott, amelyek mellett nem szoptathatott.Az ugyan a kirendelt igazságügyi szakértő indoklásából sem derült ki, hogy önmagára vagy másra veszélyes lett volna, az anya mégis 29 napot töltött a zárt osztályon. A kórházból saját maga írt fellebbezést, amit a másodfokú bíróság alaposnak talált, kimondva, hogy nem álltak fenn a zárt osztályi kezelés feltételei.A TASZ egy másik ügyfele – akinek ügyében az alkotmánybírósági döntés született – azután került pszichiátriára, hogy az utcán bemutatott az arra járó rendőröknek. Miután nem igazolta magát, megbilincselték és földre teperték. A férfit zavartnak érezték a rendőrségen, ezért a Szent János Kórház és Szakrendelő pszichiátriai gondozójába vitték, ahol megállapították, hogy paranoid pszichotikus zavara volt, attól félt, hogy a rendőrök ártani fognak neki. Kezelése során azonban végig együttműködött a kórház dolgozóival, betartotta a szabályokat, nem jelentett veszélyt. Mégis 17 napot töltött zárt osztályon úgy, hogy a kirendelt ügyvédje nem beszélt vele egy szót sem, és a döntést sem kapta meg, amiben leírta a bíróság, hogy miért rendelték el a gyógykezelését.

Később fellebbezett korábbi gyógykezelése ellen, a másodfokú bíróság pedig kimondta, hogy azt valóban jogellenesen rendelték el, de ez nem járt semmilyen jóvátétellel.

Tüneti kezelés

A szakértő ugyanakkor arra is rámutatott, hogy Magyarországon lényegében nincs olyan, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménynek megfelelő ellátórendszer, amelyben az emberi méltóságot, önállóságot megőrizve tudnának az emberek gyógyulni, otthonukból bejárva, közösségben, komoly támogatás mellett. A zárt osztályi kezelés segítséget jelenthet, ha az érintett közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsít, sürgősségi szempontból megoldja, hogy ne ártson magának vagy másoknak, de hosszabb távon nem segítség: ha kiengedik anélkül, hogy hosszabb távon állandó bejárós ellátást tudnának neki nyújtani, jó eséllyel visszaesik, és újra bekerül.

A kötelező gyógykezelését csak annak lenne szabad elrendelni, aki nem látja be, hogy segítségre van szüksége és elmenekülne – mondta Boros Ilona. A TASZ egyik ügyében egy 16 éves lánynak a szülei kértek segítséget egy pszichiátriai osztályon, majd elvitték onnan, de belátták, hogy további kezelésre van szüksége, ezért önként visszavitték. Az intézmény pedig elrendelte a kötelező gyógykezelését, amit a bíróság is megerősített azzal az indoklással, hogy egyszer már elhagyta az intézményt.

Nem csupán szakértői kérdés

A kötelező gyógykezelést bíróság rendeli el: az orvos azt hivatott megállapítani, hogy az érintettnek milyen mentális zavara van, veszélyezteti-e magát és mások épségét, de annak eldöntésében nem kompetens, hogy emiatt milyen súlyos jogi intézkedéssel szabad a személyes szabadságot korlátozni. Ideális esetben a bíróság kellő időt és figyelmet fordítva egy-egy ügyre, kikérdezné a kezelőorvost és a független pszichiáter szakértőt, hogy van-e olyan közvetlen veszélyeztető magatartása az érintettnek, ami indokolja a fogva tartását. Ha ezt nem tudják megindokolni, akkor elengedik az érintettet.

Ha jó szándékot feltételezünk, az orvos és a bíró is azt gondolhatja, hogy ha nem engedik haza az érintettet, akkor az legalább biztosan nem fog ellátás hiányában kárt tenni magában vagy a környezetében. Jogsértő gyógykezeléseket azonban akkor sem lehet elrendelni, ha érthető emberi motivációk állnak mögötte – mondta Boros Ilona.

Kirívóan súlyos hibák

Első- és másodfokon a két ügyben azt állapította meg a bíróság, hogy nem történt jogsérelem. Ez azért fordulhatott elő, mert ha állami, közhatalmi szerv okoz jogsértést, csak akkor kell megállapítani a jogsérelmet, ha kirívóan súlyos jogalkalmazási hiba történt. Az viszont teljesen szubjektív, hogy mi számít kirívóan súlyosnak, ezekben az ügyekben pedig azt állapította meg a bíróság, hogy nem történt kirívóan súlyos hiba, mert az érintetteknek valóban voltak nehézségeik, megvizsgálták őket és jobban lettek a kórházi kezeléstől, így az nem volt teljesen indokolatlan.

Az Alkotmánybíróságra eljutó ügyben azonban a Kúria megállapította, hogy nyilvánvalóan történt jogsérelem, jogerős ítélet született arról, hogy alaptalan volt a fogva tartás, sérelemdíj viszont csak akkor jár, ha kirívóan súlyosnak találják a hibát. 

A TASZ szerint ugyanakkor ellentmondás van a jogszabályokban, az Alaptörvényben ugyanis benne van, hogy akit alaptalanul fogva tartanak, annak kártalanítás jár – függetlenül attól, hogy mennyire kirívóan súlyos hiba miatt.

Mivel az Alaptörvény a legmagasabb szintű jogi dokumentum, a bíróságoknak ez alapján azt kellett volna kimondani, hogy automatikusan jár a kártalanítás. Emellett az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatában a pszichiátriai fogva tartás a börtönhöz hasonló fogva tartásnak minősül, és a strasbourgi testület már sok ilyen ügyben kimondta, hogy kártalanítani kell az érintetteket.

Az Alkotmánybíróság ugyancsak megállapította az ellentmondást, hanem úgy határozott, hogy az Országgyűlésnek 2024. március 31-ig törvénybe kell foglalnia, hogy akit alaptalanul vetettek alá sürgősségi vagy kötelező gyógykezelésnek, annak kártérítés jár.

A szakértő egyébként rámutatott: a kötelező gyógykezelésnek alávetett, pszichoszociális fogyatékossággal élő emberek számára nehezebb az érdekeik érvényesítése, a többségi társadalom tagjai félnek tőlük, örülnek, ha el vannak zárva. Nem könnyű megértetni, hogy nekik is joguk van ahhoz, hogy tiszteletben tartsák személyiségi jogaikat, szabadságukat, és csak a legutolsó lehetőségként alkalmazzanak velük szemben ilyen súlyos kényszerintézkedéseket – mondta Boros Ilona.