“Megtanulja az ember, hogy a tudás nem az, hogy minden szellemit birtokol és mindent elmond, hanem az, hogy többet tudunk, de kevesebbet mondunk a béke kedvéért.” (Várszegi Asztrik) /cit: A Megajándékozott. 75.old/
"Minden jó ember szívében megleled az Istent" (Seneca)
"Minden emberi lélek halhatatlan, ám az igazak lelke nem csak halhatatlan hanem isteni is egyben"
(Szokrátésznek tulajdonított mondás)
Tombor Zoltán fotográfus nemcsak komoly nemzetközi szakmai karriert futott be, de egy hasonlóan komoly alkohol- és drogkarriert is. Hét éve tart a felépülése, és most látta elérkezettnek az időt, hogy minderről egy mellbevágóan őszinte és kitárulkozó kiállítást állítson össze. A Lost & Found című tárlat október közepén nyitott meg és 2026. január 18-ig látható.
Absztrakt A gerontológia a humán tudományok egyik legátfogóbb területe, hiszen szinte minden emberi jelenségnek és működésnek létezik gerontológiai vetülete, azaz bármely emberi tevékenység vizsgálható – és gyakran vizsgálandó – abból a szempontból, hogy milyen mértékben és formában érinti az idősödés folyamatát és az idős ember létszféráját; illetve megfordítva: hogyan formálja maga az idősödés az adott területen megnyilvánuló emberi aktivitást. Ennek tükrében elemezhető a művészetek területe is, az életkor, az idősödés és az alkotói folyamat összefüggéseiben.
Az elmúlt években különböző, úgynevezett totális intézetekben – kolumbiai fiatalkorúak részlegein, egy hazai női börtönben, illetve egy perui pszichiátria zárt osztályain – vezettem foglalkozásokat pszichológusként, amelyek gyakran művészetterápiás elemeket is alkalmaztak (rajzoltunk, festettünk, verseket írtunk, hiphopalapokra adtunk elő saját rapszövegeket). Az intézetvezetőknek benyújtott, a csoportok megtartására vonatkozó kérelmekben rendszerint a fogvatartottak „önismeretének elmélyítésére” és a „reintegráció sikerének előmozdítására” hivatkoztam. Ígéreteim alapvetően a „jó útra térőkkel”, az egyre erősebb önreflexióra képes szubjektumokkal kapcsolatos normatív elvárások teljesítésére vonatkoztak. A belső, pszichológiai munka segítségével fegyelmezni kívánt fogvatartottak azonban – ahogy ez lassan számomra is világossá vált – a terápiás technikáknak való önalávetés helyett nem egyszerűen kreatívan kezdték el használni a rendelkezésükre álló eszközöket, hanem új célokat is megfogalmaztak.
https://www.es.hu/cikk/2025-11-07/fiath-titanilla/fogok-magamra-is-gondolni-.html
Gasteiger Nóra pszichopedagógus, kriminológus, mûvészetterapeuta, jelenleg a Thalassa Ház Pszichoterápiás és Pszichiátriai Rehabilitációs Intézet szocioterápiás munkatársa korábban közel tíz évig dolgozott a büntetés-végrehajtás területén, és rendszeresen tartott terápiás foglalkozásokat fogvatartottak és kényszergyógykezelt betegek számára is. Vélekedése szerint a mûvészetterápiás foglalkozások révén az elítéltek felszínre hozhatják a verbálisan nehezen kifejezhetô érzelmeiket, és a terápia hatására csökkenhet a visszaesésükvalószínûsége.
Vincent van Gogh, a világhírű holland festő 135 éve, 1888. december 23-án vágta le bal fülét. Az öncsonkítás miatt kórházba, majd szanatóriumba került, a tett pedig élete hátralévő másfél évének festészetét is meghatározta – írja a Rubicon.
A pszichiátriai művészeti gyűjteményben képzeletbeli, elvarázsolt tájakat, betegek portréit, tárgyi alkotásait is láthatjuk, és még
karikatúrákat is nézegethetünk a hajdani intézeti élet mai viszonyoktól sem távoli nyomoráról. Nem érzem, hogy kórházban vagyok,
csak modelleket látok és papírt.Füst Milán egyik festő barátja írta ezt a vele folytatott levelezésében – az elmegyógyintézetből.
A progresszív művészkörökhöz tartozó Pál István az 1920-as évek végétől kezdve több időt töltött a Lipótmezőn és az
angyalföldi elmegyógyintézetben, mint kint, ám ez idő alatt sem hagyott fel az alkotással.
https://hvg.hu/elet/20231007_MTA_pszichiatriai_muveszeti_gyujtemeny_kutatok_ejszakaja_art_brut_outsider_art
Bűntudat és megtorlás a művészetben | Szemfényvesztő művészet III.
Művészetpszichológiai előadás-sorozat
A balsors és művészi tevékenység között feltárható összefüggések szisztematikus vizsgálata azt sugallja, hogy az alkotói folyamatot gyakran megelőzi valamilyen kellemetlen negatív esemény, amely hátrányosan érinti a művészt. És ha tovább kutatunk a kiváltó események után, nem egyszer vélt vagy valós bűnre bukkanunk. Ez a bűn, akár megtörtént, akár fikció terméke, a szerző számlájára kerül, és a bűntudat hozza mozgásba az alkotó folyamatot. Ha a bűnért másvalaki vádolható, a szerző bosszúja, revánsvágya, megtorló dühe szolgáltatja az alkotás energetikai hátterét. A művészi tevékenység korrekciós potenciálja kimeríthetetlen.
Előadó: Dr. Gerevich József pszichiáter
https://ikon.hu/artroll/index?search=e_id&search_string=19907
A kutatók kisebb orvosi beavatkozásra váró újszülöttek és csecsemők megnyugtatása esetében vizsgálták Mozart zenéjét.
Nemcsak betegeiket, magukat is gyógyítják a zenész orvosok. (A reziliencia a pszichológiában lényegében azt a tulajdonságot vagy helyesebben képességet jelöli, hogy az ember gyorsan vissza tudja nyerni eredeti, jó állapotát testi-lelki szenvedés, illetve nehéz élethelyzetek átélése után.)